Képfényező blog

Általában jókedvű párokat fotózunk, de ritkábban fordul elő az, hogy szinte végig nevetik az egész fotózást, viccelődnek egymással és láthatóan nem zavarja őket két fotós jelenléte. Mariann és Attila ilyenek voltak. Mosolygós pár, naplemente, Vár, jókedv, gyönyörű égbolt és egy édes kisfiú is következik. És pénteken folytatjuk! :)

Az alábbi képre kattintva nézhetitek meg a zenés vetítést, lentebb pedig néhány válogatott képet a sorozatból.

Különleges alkalom a barátainkat fényképezni. Kicsit izgatottabb az ember, még jobbat akar, még inkább mindent észrevenni, semmiképp nem szeretne csalódást okozni. Így volt ez eddig mindig; egy ideje már egyáltalán nem izgulok az esküvők előtt, de barátoknál azért meg-megkörnyékez az érzés. Persze nagy előny is, hogy ismerem a menyasszonyt (bár erre azért mindig figyelünk, ezért is a sok előzetes találkozó, fotózás, …). De ezen túl ismerem a családot, a barátok közül sokakat, sokkal otthonosabban mozoghatok mindenütt, az emberek kevésbé éreznek idegennek/kívülállónak.

Ilyen alkalom volt Kriszti és Hanno esküvője is. Izgatottak voltunk, nagyon készültünk, tervezgettünk, aztán elkezdődött… és persze minden picit máshogy alakult, mint gondoltuk – de egy esküvőn ez így van jól. :) Viszont ott voltunk a Képfényező csapatból mindhárman, mert sok feladatunk volt: Juli még a tanú szerepében is helyt kellett álljon… :))

Az alábbi képre kattintva látható az esküvő képeiből készült diavetítés – csak dőljetek hátra, keressétek meg a fülhallgatót / kapcsoljátok be a zenét, és várjatok egy pici türelemmel, amíg betöltődik a vetítés!

Kriszti & Hanno diavetítés

Fotó: Attila & Eszter & Juli

Bizonyos szempontból különleges esküvő volt Eszter és Joci esküvője, bár ezt hál’ Istennek már nem egy esküvőre leírhattam. Ettől szép és megunhatatlan ez. :) Merthogy a helyszín ismét Pasarét, a mi nem is olyan kicsi, ámde reneszánsz avagy barokkos díszeket némiképp nélkülöző templomunk. És két ember, akiknek ugyanazt jelentette ott, akkor megállni az Isten előtt, és nekikezdeni valaminek, mint nekünk tavaly. Ami egyrészt jó, mert minden, így induló párnak örülök – másrészt jó, mert nagyjából tudom-sejtem, mi játszódik le bennük. :)

A vacsora, az idők folyamán egyre nagyobbra duzzadt, szívderítően vidám és életteli vendégsereggel a “Bajor Gizi Színészmúzeum”-nak otthont adó budai villában, illetve inkább annak kertjében volt. Sosem jártam még itt, de szeretnék még egyszer-kétszer, felkerült a bátran ajánlható helyek listájára. A család kis énekelőadása (bocsánat, nyilvános főpróbája :) ), illetve a képen is megidézett, trombitára és humorra építő kis meglepetés is szívet melengető volt, a Dzsem-Jam zenekar nevét pedig ide is beírnám. Helyenként komolyan úgy éreztem magam, mint aki koncerten van. Csak ültem és hallgattam… :)

Maga a fotózás (“creative session”) nagy örömömre másnap délutánra került. Így aztán tengersok időnk volt, végigjárhattunk mindent, amihez kedvünk volt, ráadásul kivárhattuk a megfelelő fényviszonyokat…
Elsőként felkerestünk egy játszóteret, ami minden szempontból hozzájuk illő hely volt. Egy ilyen életvidám, mosolygós párhoz egyébként is illene, ráadásul hónapokkal az esküvő előtt, amikor elkezdtünk helyszínben gondolkozni, elsőként ez merült fel, nem véletlenül. A téren lévő gyerekek pedig igen jópofa társaságot jelentettek – ld. “emberdísz” a csúszdán… :)

A Margit-sziget szintén a személyes kötődés, a helyhez fűződő emlékek miatt került képbe, a lemenő nap fénye pedig a másnap délutáni fotózásnak köszönhetően… :) A “megszokott”, japánkertes margitszigetes fotóktól talán sikerült elvonatkoztatni, a fény és szélviszonyoknál pedig jobbat kitalálni is nehéz lett volna…

A Vár, és az esti/éjszakai fotózás ellenben a mi ötletünk volt, régóta tervezgettem valami hasonlót, és most ideális társaságot találtunk hozzá. Hosszú délután és este volt, mi minden percét élveztük, és úgy tűnt, Jociék sem fáradtak el túlságosan…
A következő kép pedig némi képi humor szeretne lenni, mondjuk “gondolatok a házasságról” címmel… :)

Az alábbi képre kattintva elérhető egy rövid zenés diavetítés az esküvő képeiből (több, mint ami itt a blogon látható). A “több szem többet lát” irány újabb lépése – ezúttal a feleségemmel, Eszterrel közös munka gyümölcse:

Az év egyik első esküvője volt az övék. És ismét Pasaréten, abban a templomban, ahol én is “felnőttem” – innen ismertük egymást Gergővel sok-sok éve. Mindenesetre nem az esküvő előtti beszélgetésen mutatkoztunk be egymásnak…
Barbi sokkal újabb ismerős a számomra, és vele ugye még a közös focik emléke sem volt meg, de ezt a problémát azért áthidaltuk. :)

A napot a “creative session” fotózásával kezdtük, először a Kertészeti Egyetem kertjében. Őket sok emlék fűzte ide, a kert pedig nem véletlenül kedvelt fotózási helyszín. Üde zöld színek, bokrok-fák-virágok; a csokrot szinte felesleges is volt vinni… :)
Jártunk aztán még a Várban is – megunhatatlan, kifogyhatatlan, minden alkalommal más és más arcát mutatja. Mindig szívesen jövök ide, Barbinak pedig még jól is álltak a Jezsuita lépcső fényei… :)

A templomunk ezzel szemben mindig ugyanazt az arcát mutatja, ami talán nem annyira szép, mint amennyire szerethető és őszinte – és egy esküvőn azért mindig díszesebb is, legalább egy nagy köteg virágnak köszönhetően. A lényeg persze nem is ebben van, és nem is ezért jöttünk ide… :)

A kézszorítások után pedig a sok-sok rokon és barát nagy része eljött Budafokra, ahol egy remek hangulatú estét teremtettek – játékokkal, zenével, tánccal, vidámsággal. Zenélt Gergő testvére is, majd a zenekar segítségével még a vőlegény is dobverőt ragadott – ilyet nem sűrűn látok én sem… :)

Egy rövid válogatás itt, a kis képekre kattintva elérhető, lapozható:

Találkoztunk, ittunk egy finom jegeskávét, beszélgettünk, sétáltunk egyet, és még néhány fotó is készült – csupa nyereség. :)

Körbejártunk a Várat – hármunk közül én ismertem leginkább, úgyhogy kicsit még idegenvezetőnek is érezhettem magam. Keresgéltük kicsit a stílust is, így aztán készültek romantikusabb, bohókásabb, színesebb és fekete-fehérebb, ilyenebb és olyanabb képek – és ez így is volt jó. Egy idő után már mindhárman élveztük, és talán ez a lényeg. :)

Alig egy hónap van még az esküvőig, már várom… :)

Érdemes végigkattogtatni a kis képeket – úgy nagyobbak lesznek. :) Ráadásul az egyik kedvenc idei sorozatom… :)