Orsiék táncára még tavaly, az esküvőjükön figyeltem fel – megvolt benne az a titok, ami nem csak a ruháról, a színekről és a mozgásról szól, hanem a két táncos közti kapcsolatról is. Persze meg is volt rá minden okuk… :)

Jó volt nézni őket – fényképezni sajnos nem annyira, mert sötét volt, és rengeteg barát egy szűk körben (ami a hangulatnak persze jót tesz), így aztán megkérdeztem, nem volna-e kedvük valami fotózhatóbb környezetben feleleveníteni… hamár a salsa ilyen fotogén műfaj, és ilyen jól is áll nekik. :)

Kedvet kaptak hozzá, úgyhogy körbenéztünk, és megkerestük a budapesti nagyszínpadot (közismertebb nevén: Halászbástya) – ezt csak a legnagyobbak kedvéért zárják le, hogy ne legyen tele turistákkal. És néha a korán kelőknek is van szerencséje… ;)

A kalapot ugyan nem tettük ki, bár a zsebzenekar zenéjére táncoló párosnak alighanem sikere lehetett volna, de fényképezőgép azért volt nálunk. Elsősorban a lentebbi képre kattintva elérhető zenés diavetítést ajánljuk szeretettel; de kedvcsinálónak pár képet összeválogattunk a bejegyzés végére is.

Diavetítés a képre kattintva!

Hasonlóan táncos kedvű szerelmes párok jelentkezését várjuk a szerkesztőségben! :)

Ismét tánc. :) Elég régen jártam már színpad közelében, Cristy legutóbbi képeit leszámítva (januárban egyszer, azelőtt szeptemberben). Most viszont nem is egyszer.

Először jöjjenek a Magyar Balett Színház és a Cseh South Bohemian Ballet (Ceske Budejovice) közös produkciójának képei, “BUMM…” címmel, a Művészetek Palotájából.

A Művészetek Palotája belső tere előtt le a kalapot… egyszerűen lenyűgöz mindig, ahányszor odamegyek. Fotózni is jártam ott többször, főképp tánc-előadásokon, de volt szerencsém már az épülethez magához is. :) Azután 2009-től gyakorlatilag megszűnt a fotózási lehetőség a Házban… :(

Ezért aztán nagy örömmel fedeztem fel a fotópályázatuk kiírását (ezúton is köszönet Daróczi Csabának, hogy szólt róla!), annak is leginkább a MűPa épületéről szóló kategóriáját. Regisztráció után fotózási lehetőséget is biztosítottak, lehetett sorozatot is nevezni, a koncepció pedig szinte azonnal meglett – hiszen korábban már próbálkoztam a feladattal. Mert az épület maga remek, de még jobban szeretem, ha ember is van a képeken. A legtöbb személyes élményem tánchoz vagy jazz-hez kötődik itt, és a tánc hozzákötése az épülethez, képekhez kézenfekvőnek tűnt.

A belső tér formavilága, ívei, ritmusa szinte kívánja ezt. Egy balerina könnyed eleganciája, kecsessége pedig kiválóan “díszíti”, emeli ki az épület formavilágát. Volt is már néhány képem korábbról mindehhez, és elkezdtem tervezgetni a következőket. Közben írtam Cristy-nek, aki egy hétvégén el is tudott jönni Ceske Budejovice-ből (időközben a South Bohemian Ballet társulatához szerződött), átbeszéltük a koncepciót, és nekiláttunk. :)

A kitartásáért továbbra is becsülöm ezt a lányt – az első, levegőben úszó képekért kb. 30 percet küzdöttünk. Nehéz pont a megfelelő mozdulatot a megfelelő helyen bemutatni, és mindeközben nem egyszerű feladat a megfelelő pillanatban exponálni (pár századmásodperccel előbb nyomni a gombot), és eltalálni a fókuszt is egy igen gyorsan mozgó táncos esetében. Én kezdtem volna feladni, ha nem Cristy mondja, hogy ő bizony akarja azt a képet… :)

Körbenéztünk aztán még itt-ott, sokféle kép készült, ezek közül néhányat most összeválogattam ide a blogra is; maga a pályázati anyag pedig a korábbi és a mostani fotók keverékeként állt össze. Természetesen nagy köszönet Cristina Porres Mormeneo-nak a modellkedésért és közreműködésért, a Művészetek Palotájának pedig a lehetőségért! :)

Egy ködös novemberi estén találtam a leveleim között egy kedves meghívást a PR-Evolution Dance Company -tól, a “Mind1″ című előadás fotós próbájára.

Helyszín: Nemzeti Táncszínház, Refektórium. Remek helyszínválasztás volt, az amúgy is intenzív érzelmi töltetet hordozó tánc, amire különösen ráerősít, hogy a hely kicsi, a néző közel ül a táncosokhoz, minden apró lélegzetvételt hall, lát és érez.

Emellett külön érdekes volt, hogy amikor leültem fotózni, körülöttem kb. 20-25 fényképezőgép meredt ugyanarra a kb. 6×6 méteres területre. És ez jó helyzet, szeretem… ilyenkor gondolkozni kell; nem szeretem ugyanazokat a képeket készíteni, amit rajtam kívül még tucatnyian. Emiatt többet néztem, kevesebbet nyomtam a gombot; és ez jó.

Ha először (át)érzem, amit fényképezni fogok – mert van időm, megtehetem, és kellően nyitott is tudok lenni mindehhez, akkor általában úgy érzem, valamit a történtek lényegéből láttam és tudtam elhozni. Legalább magamnak. :)

Bő egy évvel ezelőtt szerepelt már itt, a Képfényező blogon egy bejegyzés, valamint egy csokor fénykép – egy balerina fotói voltak, a Művészetek Palotájából, illetve a Budai Várból. Azóta eltelt egy év, de ez a kedves katalán lány még mindig Budapesten volt, ráadásul a tavalyik képeket mindketten szerettük – nekem pedig lett egy-két új ötletem, kicsit jobb felszerelésem, így aztán elhatároztuk, hogy más helyszíneken ugyan, de megismételjük. :)

Egyre inkább rászoktunk az elmúlt hónapokban, hogy “turista” szemmel járjunk-keljünk Budapesten. Varázslatos helyeket, épületeket találtunk, adta magát a gondolat, hogy egy-egy igen szép fotótémát vigyünk be a városba – keressük meg azokat az épületeket, ami mellett sokszor csak elsétálunk. Pedig éppen ezektől szép ez a város. Jó gondolatnak tűnt, hogy egy nálunk vendégeskedő katalán lánynak mutassuk be kicsit a várost, ahol egy évet eltöltött. Különösen annak fényében, hogy a tánc, balett szépsége, kecsessége, a mozgás és a test klasszikus művészete igen jól kiegészíti ezeket az épületeket.

You may remember a blog post from the last year, with photos about a nice Catalonian ballerina at different points of Budapest. This year, with fresh ideas and a bit more powerful equipment, we’ve decided doing it once more… The concept was to find some hidden treasures of Budapest, missing from guidebooks but giving the unique atmosphere of the downtown area – and bring together the architecture with the beauty, gracefulness end elegance of dance and ballet.

Így aztán megkerestünk kettőt a kedvenc bérházaim közül, körfolyosóval, kovácsoltvas korlátokkal, patinás lépcsőházakkal. Kíváncsi is voltam kicsit a lakók reakcióira, de Cristina végül osztatlan sikert aratott. :) Csodálkozó, elismerően bólogató, óvatosan tapsoló, beszélgető és a látottakat dícsérő lakók között élveztük a délutánt, kerestük az összeillő íveket, vonalakat, színeket és fényeket – árnyékokat. Élmény volt, szívesen folytatom bármikor, bárkivel. :)

A másik, régóta dédelgetett terv a Gellért-fürdő felkeresése volt. Színes, kicsit keleties, misztikus és izgalmas hangulatú hely. Csak egy szép és dinamikus táncos kellett hozzá. :) Sikerült is egyeztetni velük mindent, zárás után, a maradék kevéske fényt kihasználva bejutottunk – némi örömmel tapasztaltam, hogy a 40 fokot és 100% párát jobban bírja a technika, mint a fotós. :) Területtől, témától, foglalkozástól függetlenül mindig nagy öröm, ha az ember egy régóta dédelgetett, tervezgetett álmát valóra válthatja – nekem itt és most ezzel sikerült, hálás vagyok érte. :)

Another long time planned dream of mine was to shoot photos and the Gellért Bath. It’s colourful, mystic and excitingly hot atmosphere was almost crying for a beautiful and dynamic dancer, offering a perfect background to communicate with… And thank’ God, both Cristy and the technique could managed the extremely hot and steamy climate, so we have the photos I’ve been dreaming about… :)

Nagy köszönet Cristina Porres Mormeneo-nak a közreműködésért, a művészi szeméért és ötleteiért, valamint a századforduló Budapestjének és a Gellért-fürdőnek a helyszín biztosításáért. :)

So bing thanks to Cristina Porres Mormeneo for her artistic contribution, ideas, time, concentration and elegance – and of course for Budapest and the Gellért Bath for offering these beautiful locations. :)
By clicking on the photo below, you may see a slideshow, with the song “Budapest” by Jehtro Tull – another foreign artist, once visiting this beautiful city.

Az alábbi képre kattintva egy diavetítés látható a délután és este folyamán készült képekből (egy, valaha nálunk vendégeskedő, külföldi zenekar (Jethro Tull)  “Budapest” című zenéjére – jó volt rátalálni, hibátlanul illeszkedik a koncepcióhoz):

Egy kisebb válogatás a kedvenc képeimből: