Képfényező blog

A hétvégén volt a Világkupa-sorozat itthoni állomása – hagyományosan igen erős mezőnnyel. Régóta megszokottá vált, hogy Budapestre kelet és nyugat felől is eljön majd’ minden jó vívó, nem csak a legjobb három, mint egy VB-re, vagy mondjuk egy kubai világkupára, Havannába. Emiatt különösen nehéz itt győzni: sok az erős ellenfél…

Az egyéni versenyt (péntek-szombat) Nemcsik Zsolt nyerte, ezúton is gratula neki! :) / Én meg azóta is csendesen büszkülök, hogy jó 6-8 éve egyszer egy edzésen megvertem 5-3-ra… :)) /

A csapatverseny vasárnap zajlott, ezen ott is voltam. A nap egy rövid, ámde annál fontosabb szakaszát leszámítva szép volt, jó volt… de a németek elleni bukásért kár.

A csapat: Nemcsik Zsolt, Szilágyi Áron,
Lontay Balázs (és tartalékként Decsi Tamás)

Kialakult viszont az a furcsa helyzet, hogy az 5-8. helyért a világranglista 1-2-3-5. helyén álló csapatok vívtak, úgyhogy megkaptuk kb. azt a mezőnyt, amire számítottunk, de sajnos csak alsóágon. Itt először az oroszokat vertük, szinte könnyedén, utána az ukránokat, jóval nehezebben – és jelentős részben Szilágyi Áron remek utolsó asszójának köszönhetően.

A csapat végül az ötödik helyen végzett, ami az alsóág összetételét elnézve szép teljesítmény…

(A képekre kattintva nagyobbak is lesznek…)

Október elején lehetőségem nyílt egy két napos kürutat tenni a Svédországot Dániától elválasztó Öresund-szoros két oldalán.
Első nap hajnalán: Nyhavn, Koppenhága gyönyörű régi kikötője.

A teljes Nyhavn-galéria megtekintéséhez kattints ide! :)

» Tovább: dán kastélyok, királyi parkok, svéd sirályok, Balti-tenger és skandináv temető…

Svédország talán legszebb és legjellegzetesebb arca: a szigetvilág.
Jelen esetben a Stockholm környéki szigetvilág, a Skärgården egyik legszebb pontja, Huvudskär szigete.

A képekből készült zenés diavetítés (diaporáma) megtekinthető a képre kattintva:

Hosszú álmodozás után az első utunk volt Norvégiába: repülővel Oslo-ig, onnan majd’ 24 óra vonatozás Trondheimen keresztül Bodo-ig, a vasút északi végpontjáig.
A táj, amit a vonatból láttunk, minden képzeletet felülmúlóan gyönyörű. A sarkkörön való áthaladás pedig olyan volt, mint a 18. születésnap: nem érez az ember közvetlenül semmit, de valami mégis más, valamin túljutott – visszagondolva már tudja, hogy számít.

Bodo-ben egy alvás, majd másnap kora reggeltől estig busz Narvikon keresztül Tromsö-be.

Ezen az úton legszívesebben végigmennék még tízszer… nagy hegyek, sziklák, fjordok, tenger, hidak és kompok – Norvégia sava-borsa.
Estére megfájdult a nyakunk a sok nézelődéstől… :)

Tromsöben 5 nehezen felejthető nap és leginkább egy még nehezebben feledhető éjszaka – a sarki/északi fény (“Aurora Boralis”) semmihez nem hasonlító, világító, sejtelmesen mozgó, a horizont egyik végétől a másikig ívelő zöldes-lilás-sárgás játéka.

Utolsó nap reggel hóesésre ébredtünk… a látvány pazar volt. Tromsö szigete körül havas hegyek, a hófelhőkkel küzdő napfény – és metsző hideg, fütyülő szél.

A tengerparton 10-12 perc után olyan szintig fagyott a kezem, hogy nem bírtam megnyomni az exponálógombot a fényképezőgépen. :)

És végül: az egész út fotóiból készült egy hosszabb zenés diavetítés (Norvégia diaporáma) -> innen letölthető!