Képfényező blog

Érdekes munka volt, egy kirándulás a reklám/divat/modellfotózás világába, egy, a divatszakmában újonnan induló  vállalkozás részére. Volt előzetesen egy-két megbeszélésünk – egy kedves, fiatal és terveket szövögető lány vezeti a céget -, és ami újdonság volt: több szempontból kész elképzeléseknek kellett megfeleljek.

Általában ha fotózni szoktam, egy alapos ismerkedés után én találom ki, tervezem el a stílust, hangulatot, célt – persze valami olyat, ami illik ahhoz, aki(ke)t fényképezek. Így van ez akár az esküvői, akár a portréfotózásokat illetően. Ez most kicsit más volt, részben adottak voltak az igények, és csak a fotózás elején találkoztam a modell lánnyal. Ez eleinte nehézzés is tette a munkát – az alapvetően szükséges kapcsolatot már géppel a kezemben kellett kialakítani.

Idővel persze azért sikerült, közelebb jutottak a fotók az emberhez, aki az objektív előtt állt, kezdett szűnni a kezdeti merevség, nyitottabb portrékig, személyesebb pillanatokig is eljutottunk. Kicsit új világba kóstoltam bele ezzel a fotózással, de első közelítésben tetszett… :)

Modell: Kovács Nikolett

Készítettem néhány bemutató-albumot az idei évre. Sikerült felvenni a kapcsolatot egy kiváló minőségű albumokat készítő manufaktúrával – legnagyobb bánatomra ez nem ment könnyen, mert itthon csak a tömeggyártásra szakosodó, egyre nyomottabb áraikkal versenyző cégeket lehet találni (mondanom sem kell, a minőségre nézve ez mivel jár…).

Elküldtem három albumtervet, most várom, hogy megérkezzenek a kész példányok. De egy albumtervet mutatnék addig is: volt köztük egy, ami nem esküvői fotókból készült. Hanem főleg azok képek vannak benne, amit olyan párokról készítettem, akik szerettek volna magukról, maguknak néhány szerethető, hétköznapi képet (“engagement session”-nek szokás hívni, de nem csak esküvőhöz kapcsolódva működik); valamint néhány portréfotó található benne. Íme:

[Show picture list]

(Teljes képernyőre nagyítható a jobb alsó kis ikonra kattintva – kérlek nézzétek úgy! :) )

Még mindig Budapest belvárosának kincseinél maradunk… valóságos aranybánya ez.

Itt találkoztunk Zsófival is, és készítettünk néhány fotót “just for fun“, még mielőtt Tamás megérkezett volna a közös képekhez; ha úgy tetszik, készítettünk neki egy kis meglepetést. Szeretem az ilyen fotózásokat; az “intimnek” nevezett műtermes fotózás valahogy nem az én világom. Ez viszont valahogy természetesebb, őszintébb, ugyanúgy örömet okoz (neked és a párodnak is), és még csak nem is kell mindenki elől titkolni, büszke lehetsz rá. :)

Szeretem a “klasszikusan szép”-et, minden tekintetben – és ez végül össze is állt. Helyszín, stílus, ruha, Zsófi – úgy érzem, megtaláltuk a legjobb környzetet és hangulatot. Legalábbis nekem tetszik, de a lényeget illetően Tamást és Zsófit kellene megkérdezni… :)

A lentebbi képre kattinva zenés diavetítésként, az alatta lévő kis képekre kattintva pedig csak úgy, egyszerűen megtekinthetőek a fotók.
Zsófinak köszönet a modellkedésért, a Nikon Magyarországnak pedig a rendelkezésünkre bocsátott felszerelésért. :)

A Művészetek Palotája belső tere előtt le a kalapot… egyszerűen lenyűgöz mindig, ahányszor odamegyek. Fotózni is jártam ott többször, főképp tánc-előadásokon, de volt szerencsém már az épülethez magához is. :) Azután 2009-től gyakorlatilag megszűnt a fotózási lehetőség a Házban… :(

Ezért aztán nagy örömmel fedeztem fel a fotópályázatuk kiírását (ezúton is köszönet Daróczi Csabának, hogy szólt róla!), annak is leginkább a MűPa épületéről szóló kategóriáját. Regisztráció után fotózási lehetőséget is biztosítottak, lehetett sorozatot is nevezni, a koncepció pedig szinte azonnal meglett – hiszen korábban már próbálkoztam a feladattal. Mert az épület maga remek, de még jobban szeretem, ha ember is van a képeken. A legtöbb személyes élményem tánchoz vagy jazz-hez kötődik itt, és a tánc hozzákötése az épülethez, képekhez kézenfekvőnek tűnt.

A belső tér formavilága, ívei, ritmusa szinte kívánja ezt. Egy balerina könnyed eleganciája, kecsessége pedig kiválóan “díszíti”, emeli ki az épület formavilágát. Volt is már néhány képem korábbról mindehhez, és elkezdtem tervezgetni a következőket. Közben írtam Cristy-nek, aki egy hétvégén el is tudott jönni Ceske Budejovice-ből (időközben a South Bohemian Ballet társulatához szerződött), átbeszéltük a koncepciót, és nekiláttunk. :)

A kitartásáért továbbra is becsülöm ezt a lányt – az első, levegőben úszó képekért kb. 30 percet küzdöttünk. Nehéz pont a megfelelő mozdulatot a megfelelő helyen bemutatni, és mindeközben nem egyszerű feladat a megfelelő pillanatban exponálni (pár századmásodperccel előbb nyomni a gombot), és eltalálni a fókuszt is egy igen gyorsan mozgó táncos esetében. Én kezdtem volna feladni, ha nem Cristy mondja, hogy ő bizony akarja azt a képet… :)

Körbenéztünk aztán még itt-ott, sokféle kép készült, ezek közül néhányat most összeválogattam ide a blogra is; maga a pályázati anyag pedig a korábbi és a mostani fotók keverékeként állt össze. Természetesen nagy köszönet Cristina Porres Mormeneo-nak a modellkedésért és közreműködésért, a Művészetek Palotájának pedig a lehetőségért! :)

A Nikon Magyarország jóvoltából egy hétig nálam járt az ősszel elérhető csúcstechnika, egy kis ismerkedésre. Próbáltam több különböző fotózást is erre a hétre időzíteni, köztük egy olyat, ami már régóta meglévő-érlelődő koncepció volt. Amikor Madridban jártunk, kezembe akadt Fernando Manso munkája, és ismét életre lehelte egy már kissé porosodó ötletemet: szerettem volna városképeket készíteni úgy, hogy legyen ugyan ember rajta, de az valóságos dísze legyen, ne pedig az esernyős idegenvezető után özönlő turista-sereg.

Így kerültünk vasárnap kora reggel a Várba Lindával – aki azonnal megértette, átérezte mit szeretnék. A bordó estélyi ruha, sőt talán még inkább a mozdulatok eleganciája az volt, amit kerestem. Ami illett a Vár, a Halászbástya és a Palota mellé, stílusában, kifinomultságában, ugyanakkor törékenységével mégis érdekes kontrasztot teremt a Palota tömege. Lindának tehát nagy köszönet a modellkedésért, együttműködésért, azért mert szívvel-lélekkel ott volt. Mindig öröm, ha az ember egy régóta dédelgetett tervét valóra válthatja – nekem ez most megadatott. :)

A következő képre kattintva megtekinthető egy zenés diavetítés az összes, arra érdemesnek bizonyult képből. :)
A bejegyzés végén pedig a szokásos kis válogatás képei láthatóak. Az egyik kedvenc munkám 2009-ből. :)