Sok minden írhatnánk, hogy miért szerettük ezt a fotózást, de Eszter werkfotója talán mindent megmagyaráz. Ha pedig még azt is hozzátesszük, hogy összesen egy heti “képanyagból” készült a válogatás, akkor mindenki irigykedni fog ránk – főleg, mert ebből azért sejthető, hogy nem csupán “munkaügyben” utaztunk el Norvégia északi végéig… De hamár Andiéknál jártunk, akkor azért ezt a szavakkal nehezen leírható környezetet nem hagyhattuk kihasználatlanul:

Úgy döntöttünk végül, hogy a diavetítésbe sűrítjük a színes képeket, és így a blogon nyugodt lelkiismerettel mutogathatjuk a táj fekete-fehér arcát. :)

Még talán annyit elmesélnénk, hogy itt a lentebbi képen méteres hó, szikrázó napsütés és egészen valószerűtlenül tiszta idő volt, amire Aksel csak annyit mondott: “This is spring”. Észak-Norvégiában úgy tűnik, mást jelent a tavasz, mint itthon… :)

Persze Norvégia nem is volna az igazi hajó(k) és a Hurtigruten, meg persze színek nélkül, úgyhogy ízelítőként egy-két képet mutatunk a Nordkapp fedélzetéről is, csak hogy legyen miért a diavetítésre kattintani… :)

És akkor ennyi ízelítő után térjünk a lényegre… :)

Következzen a diavetítés, sok-sok hófödte heggyel, és egy lelkünknek kedves norvég orvossal, valamint magyar nyelvésszel. :)

Hosszú álmodozás után az első utunk volt Norvégiába: repülővel Oslo-ig, onnan majd’ 24 óra vonatozás Trondheimen keresztül Bodo-ig, a vasút északi végpontjáig.
A táj, amit a vonatból láttunk, minden képzeletet felülmúlóan gyönyörű. A sarkkörön való áthaladás pedig olyan volt, mint a 18. születésnap: nem érez az ember közvetlenül semmit, de valami mégis más, valamin túljutott – visszagondolva már tudja, hogy számít.

Bodo-ben egy alvás, majd másnap kora reggeltől estig busz Narvikon keresztül Tromsö-be.

Ezen az úton legszívesebben végigmennék még tízszer… nagy hegyek, sziklák, fjordok, tenger, hidak és kompok – Norvégia sava-borsa.
Estére megfájdult a nyakunk a sok nézelődéstől… :)

Tromsöben 5 nehezen felejthető nap és leginkább egy még nehezebben feledhető éjszaka – a sarki/északi fény (“Aurora Boralis”) semmihez nem hasonlító, világító, sejtelmesen mozgó, a horizont egyik végétől a másikig ívelő zöldes-lilás-sárgás játéka.

Utolsó nap reggel hóesésre ébredtünk… a látvány pazar volt. Tromsö szigete körül havas hegyek, a hófelhőkkel küzdő napfény – és metsző hideg, fütyülő szél.

A tengerparton 10-12 perc után olyan szintig fagyott a kezem, hogy nem bírtam megnyomni az exponálógombot a fényképezőgépen. :)

És végül: az egész út fotóiból készült egy hosszabb zenés diavetítés (Norvégia diaporáma) -> innen letölthető!