Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Tavaly, Mariann és Dani esküvője után azt írtam: “remek baráti társaságot ismerhettem meg az este folyamán, olyan embereket, akik közé szívesen visszamegyek”. Ez a lehetőségekhez mérten hamar, egy éven belül megtörtént, és most sem tudok mást mondani – remélem, még mindig nem utoljára jártam köztük. :) Merthogy ugyanaz az életvidám, ugyanakkor az ünnep fogalmát is ismerő társaság vette körül az ifjú párt, és két olyan család, akik között mi is jól éreztük magunkat. Tisztán érezhetően, láthatóan nem a látvány kedvéért voltunk a templomban sem, sőt…

A sok barátnak, családtagnak is köszönhetően igen eseménydús nap volt, lehetetlen is volna itt és most minden fényképet bemutatni, de kiválogattuk a kedvenceinket, és összerendeztük egy zenés diavetítésbe, íme:

Orsi & Dávid esküvői diavetítés

Fotó: Attila & Juli | Diavetítés: Eszter & Attila

Jó emlékeket őrzök erről a két szép kiskunhalasi nyári napról. Ami elsőként eszembe jut, az a figyelmesség, törődés és felelősség – én is tanultam abból, hogy milyen természetesen, alig észrevehető módon, minden felesleges színpadiasságot mellőzve tudott vigyázni Dani a menyasszonyára-feleségére. Nem is tűnt fel rögtön, de elég sok “intenzív” időt töltök el egy esküvő során a vőlegénnyel-menyasszonnyal, és esetleg a családjaikkal – és ilyenkor első sorban nagyon figyelek. Őszinte képeket, olyanokat, ami a nekik is fontos dolgokról szól, csak így lehet készíteni… szeretem észrevenni az ilyen apró rezdüléseket.

Azután, ahogy az elején említettem, két napot töltöttem Halason, elsődlegesen azért, mert a kreatív fotózást az esküvőt megelőző nap késő délután-estére terveztük. Mindig örülök az ilyen lehetőségeknek, nem véletlenül ajánlom mindenkinek (a slideshow alapján alighanem kiderül, miért). Csend, nyugalom, szépséges esti fények, meghitt pillanatok – a másnap “zaja” ilyenkor még távol van. Megismertem egy derűs, mosolygós menyasszonyt is – két olyan ember, akikkel egyszerűen jó volt eltölteni az időt, és akiknek láthatóan jó együtt lenni. Hab a tortán, hogy kb. 10 perc után már gyanússá vált a menyasszony feltűnően könnyed és elegáns mozgása – rákérdeztem, és igen: balettozott valaha. Ezt valahogy mindig kiszúrom. :)

Remek baráti társaságot ismerhettem meg az este folyamán, olyan embereket, akik közé szívesen visszamegyek – és nagyon úgy tűnik, erre lesz is idén alkalmunk. :) Csak egy apróság, amit én korábban máshol még nem láttam, de nagyon tetszett: amikor a nászajándékokhoz értünk, előkerült egy üres könyvespolc, és kiderült, hogy mindenki hozott egy könyvet (amit fontosnak tart) ajándékba. Érdekes és jó volt látni, milyen sokféle jó ötlet volt… :)

És ahogy mondtam, idén is megyünk fotózni ehhez a baráti körhöz, Halasra – és amire kicsit büszke is vagyok: amikor találkoztam az idei házasulandókkal, megkérdeztem tőlük, hogy miért engem választottak, mi az, ami tetszett nekik. Annyit mondtak: ismerik Daniékat sok éve már, és ahogy elnézegették a kreatív fotózáson készült képeket, arra jutottak, hogy ők maguk voltak. Őszinte volt, természetes.
Mindig szeretném, hogy így legyen. És ezzel együtt fontosak a lemenő nap fényei, a harmonikus kompozíció, vagy a háttérben megbúvó fasor ritmusa, mert anélkül nincs minőségi fénykép; de ha a látvány elnyomja a hitelességét, akkor fabatkát sem ér…

A bejegyzés alján látható a szokásos rövid válogatás, a lentebbi képre kattintva pedig az esküvői fotóiból készült zenés diavetítés látható: