Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Az első szecessziós esküvőnk volt Zoliéké. Nagyon örültünk mikor megtudtuk, hogy a fasori református templomban lesz az esküvőjük és Edina a kreatív fotózásra is egy gyönyörű szecessziós lakóházat választott a belvárosban.

Vidám, meghitt alkalom volt, ahol az esküvő harmadik legfontosabb és emellett talán legmosolygósabb kis résztvevője pici lányuk volt.

Az estét a vároldalban zártuk jó zenével, néhány játékkal, nyereményekkel és bulival.

Köszönjük, hogy részesei lehettünk a napotoknak és sok boldogságot és további gyarapodást kívánunk kis családotoknak!  Az alábbi képre kattintva nézhetitek meg az esküvőről készült diavetítést.

Eszterről és Bencéről az első képek még tavaly ősszel készültek, az eljegyzésük után. Azóta egy-két apró változás történt a látható dolgokban (pl. nyár lett, és Eszter mintha fehérebb ruhában lenne :) ), de a lényeg ugyanaz, “Tegnap, ma és mindörökké…” és ezt jó látni.

Sok kedves ember, szerető család, fiától kissé nehéz szívvel búcsúzó anyuka… ezekért a pillanatokért szeretünk a készülődéstől kezdődően ott lenni. Ráadásul ismét “haza”mentünk fotózni, a saját gyülekezetünkbe, sok jól ismert ember közé, úgyhogy igazán könnyű volt nem csak a szemünket, de valahogy magunkat is ráhangolni a napra… :)

Szép nyári este volt – amelynek kezdetén a két örömapa útravalóját kapták meg Bencéék. Ilyenkor picit sajnálom, hogy a fényképezőgép hangot nem rögzít, de talán az arcok mesélnek picit…

A lentebbi képekre kattintva érhetitek el a szombati napot elmesélő zenés diavetítést, ahogy azt már megszokhattátok. És még egy javaslat: érdemes pár nap múlva visszanézni ide, mert Eszterékkel vasárnap este is találkoztunk – immár csak kettesben, erdőn-mezőn, mesés fényviszonyok között… és mire mindenki megnézi, mi történt szombaton, már az is itt lesz, a Képfényező blogon. :)

Amikor először találkoztam Balázzsal, és elbeszélgettünk arról, hogy miért minket választottak, mit szeretnének, akkor néhány mondat után oda jutottunk, hogy a feladat voltaképpen egyszerű: látta, hogy nekem is nagy kedvencem Robert Doisneau – no, valami olyasmit szeretnének, mint amit ő tudott… Ekkor vettem egy nagy levegőt, mert az ugyan tény, hogy minden esküvőn törekszünk arra, hogy életszerű, természetes, gyakran amolyan “ellesett” pillanatokat találjunk, de most fel volt adva a lecke. :)

Eközben a férfiaknál... :)

Hogy megoldani sikerült-e, annak eldöntését rátok bízom – de hogy mi élveztük, az biztos. A diavetítéshez történő válogatással komoly gondban voltam, pár éves történetünk egyik leggazdagabb anyagát sikerült Balázséknál fényképeznünk – annyi minden történt, olyan sokféle ember volt… Akkora buli lett estére, hogy alig hittünk a szemünknek – de ezt már megírtam korábban. :)

A lentebbi képre kattintva láthatjátok a diavetítést, és a bejegyzés alján még egy pár képet. Sok nekünk kedves fotó így sem fért ide… de legalább lesz miből válogatni az albumhoz valót. :)

Diavetítéshez kattints a képre!

Ha az esőt Isten áldásának tekintjük (és tekinthetjük annak), akkor Móni és Péter kiemelt figyelmet élvez. Esett, amikor először találkoztunk. Azután a jegyesfotózás napján is aggódva nézegettük a felhőket – de pont mire odaértünk a Városligetbe, kisütött a nap, és szép, eső utáni fényeket kaptunk.

Az esküvő napján pedig állítólag még “tubát” (ez a tornádó kisöccse) is fotóztak Tiszafüreden – ezt mi nem láttuk, de komoly zivatart kaptunk a nyakunkba – délelőtt. Azután ismét csak kisütött a nap, mintha még az ég is felderült volna Móniék láttán; és a Tisza-tó partjára már szikrázó napsütésben érkeztünk. :)

Mit is mondhatnánk ezek után – Isten áldjon titeket; és őrizzen a továbbiakban is! :)

A lentebbi képre kattintva egy zenés diavetítést, a következő képre kattintva egy fekete-fehér vetítést, a bejegyzés alján pedig néhány képet találtok ízelítő gyanánt:

Diavetítés a képre kattintva!

Diavetítés fekete-fehérben a képre kattintva!

Hosszas tervezgetés, időjárás-figyelés és készülődés után összeállt a kép: volt napsütés, mező, pipacsok és egy szuper kis Fiat, néhány évtizeddel ezelőttről. No meg persze egy vőlegény és egy menyasszony, akikről eddig is tudtuk, hogy jól áll nekik a retró – most az is kiderült, hogy az oldtimer Fiat-ot pont nekik találták ki. :)

És hogy Attila pár nappal ezelőtt mondatát idézzem: nem is gondoltuk volna, hogy ennyire jó helyek vannak, ennyire közel Budapesthez. Merthogy a tengernyi zöldellő-sárgálló mezőért nem kellett messzire menni. Minthogy a végtelen pipacsmezőért sem (ami Niki szerint még Monet-t is megihlette volna). :)

A lentebbi képre kattintva elérhető diavetítés ezt a nyarat hivatott megidézni tehát:

Diavetítés a képre kattintva!

A bőség zavarával küzdöttünk egyébként, mert hogy nem csak “mezei” képeink vannak ám, hanem Attiláék Budapest egyik legszuperebb lépcsőházát is megtalálták nekünk a Gerlóczy-ban, így ezt sem hagyhattuk ki. A lentebbi válogatásba így bekerültek ezek az “urbánusabb” képek is, és persze egy rövidke mezei ízelítő is – abból, amiért érdemes a diavetítésre kattintani. :)