A Thália Színházban először jártam fotózni, a társulatnál sokadszor. Ráadásul mindhárom darabot láttam már korábban, mitöbb: itt a blogon is szerepelnek már a Bolero, a “Les Bras de Mer” (korábban: Déja vu) és a Carmen képei.

De eltelt már sok idő, mióta legutóbb tánc-előadáson fotóztam, ideje volt már, hiányzott. Ráadásul azóta új gép is került a kezembe – meg kell hagyni, a D300 más világ a D70s-hez képest… megbízható és gyors AF, kiszámíthatóan jól működő fénymérés, gyorsaság, kezelhetőség. Tulajdonképp csak ennyi a különbség… :) Ja, meg hogy ezek a képek most mondjuk A/3 méretben kinyomtatva is jól néznének ki, hiányzik belőlük a zaj.

A hangmérnök srácnak ezúton is köszönet, elég jó helyre juthattam be fotózni, pedig a kezdés előtt kicsit kérdéses volt még a helyzet…

Visszatérve a táncra: a Bolero még mindig lendületes, mondhatni tüzes. Látványos világítás, ragyogó színek – igazi fotogén koreográfia. A Carment valahogy kevésbé szereti a fénykézőgép – immár másodszor érzem ezt, nem lehet véletlen. Nem tudom miért, de annyi baj legyen… :)

A “Les Bras de Mer” (Tengeröböl) c. duett kedves, emberi és érzelmes. Szerettem ezt a darabot már korábban is, azóta meg talán még inkább. A társulat repertoárjából talán a kedvencem, itt éreztem azt, hogy szívesen végignézném még egyszer. Ha valakinek átjött az Amélie c. film életszeretet, kedvessége és vidámsága – az ugyanezt fogja érezni itt is, és nem csak a sok közös zene miatt.

A hétvégén ismét a kedvenc balett-társulatomnál jártam… :)

E héten három új darabot mutattak be, kedden és csütörtökön, valamint május 15-én volt/lesz előadás a Művészetek Palotájában: Bolero, Carmen, Déja Vu.

Vasárnap jártam Gödöllőn a próbateremben, nagyjából az utolsó próbán, majd hétfőn este a MűPa-ban a “fotós próbán” – ez valójában egy ruhás főpróba, ahol az egész előadás egy az egyben lemegy, közönség helyett néhány fotós előtt. Elsősorban persze gyakorlás, felkészülés ez a társulatnak – de persze nagy élmény nekünk, fotósoknak is. :)

Először a Carmen képeivel készültem el, ezekből látható itt néhány.

A szereposztás is érdekes… ideírom. Merthogy első, baletthez fűződő emlékeim az Operaházhoz és kisgyerek koromhoz kötődnek: papám vitt el minket rendszeresen, volt bérletünk is. Általában évadonként 4-5 előadás, abból 1 balett. Mindig jobban szerettem, mint az énekelős-áriázós operákat… :)

No, akkor sikerült megjegyeznem Popova Aleszja nevét és azóta valahogy úgy maradt a fejemben, mint valami nagy, távoli “sztár”. Aztán vasárnap Gödöllőn a próbateremben már ott koncentrált, forgott, ugrott, táncolt a fényképezőgép előtt – meg persze hétfőn este is. Ezt se hittem volna… :)
És amúgy kedves, aranyos, mosolygós meg úgy egyáltalán. Ja, táncolni is tud. :)

Zene: Bizet–Scsedrin, Jelmez: Andrea T. Haamer,
Díszlet: Árvai György, Világítás: Kovács Gerzson Péter,
Koreográfus-asszisztens: Linda Schneiderová, Kéri Nagy Béla
Rendező-koreográfus: Egerházi Attila
Carmen: Popova Aleszja
Don José: Svidró Viktor
Micaela: Szirmai Irén
Torreádor: Kéri Nagy Béla
Zuniga: Bitó Sándor
Katonák: Zaka Tamás, Szegő András m.v., Steuer Tibor m.v.
Lányok: Bogdán Petronella, Linda Schneiderová, Christina Porres Mormeneo, Czaltik Ildikó m.v.

Tegnap írtam már a Magyar Balett Színház legutóbbi előadásáról, mitöbb, a Carmen képeit itt is láthatta mindenki. Mozgalmas, színes, lendületes… látványos. Milyen is lehetne? Mégiscsak Carmen… :)

Persze egy ilyen egész estés műsor akkor igazán szép és kerek, ha nem csupán ennyiből áll. Mert azt még az egyszeri zeneszerzőbe is belenevelik a zeneszerző-képzőben, hogy tisztességes zenemű legalább 3 tételből áll: a tempósabb első és utolsó tétel közé kerül egy halkabb, csendesebb.

Megvolt ez most is – akárcsak legutóbb: akkor a Curriculum Vitae duettje, most pedig a “Déja vu” c. duett (illetve a leírás szerint “kvartett”) töltötte be ezt a szerepet. A zene az első hangtól kezdve rögtön megszerettette velem – mert Yann Tiersen a világ egyik legkedvesebb, legszeretreméltóbb filmjének, az Amélie-nek zenéjét jegyzi, és a Déja vu dallamvilága sok helyütt nemhogy hasonlít a filmre, de egy az egyben kölcsönöz részleteket.

És ezt nagyon jól is teszi. Svidró Viktor és Linda Schneiderová tánca szép is, látványos is – és számomra a legtöbb kedvességet, szeretetet hordozta a látottak között.

Persze ne legyünk igazságtalanok, a Carmen és a Bolero nem is egészen erről szól… :)

Szereposztás, miegymás:

Déjà-vu

Zene: Yann Tiersen (Le Phare)
Betanító balettmester: Václav Janeček
Koreográfus-asszisztens: Kéri Nagy Béla
Rendező-koreográfus: Petr Zuska
Nő: Linda Schneiderová / Bogdan Petronela
Férfi: Svidró Viktor / Zaka Tamás

Kvartett nőre, férfira, székre és asztalra.
Egy rajzolat két ember közt, tele gyengéd dialógussal, feszült némasággal, egymásba olvadó és egymást taszító viszonyokkal.
Egy kapcsolat, mely tele meneküléssel és a vágyakhoz való visszatéréssel, és kérdésekkel – ki van mellettem és ki vagyok én…