Sosem jártam még korábban Amsterdamban, bár mindig vonzott kicsit… bár az is igaz, elsősorban az építészete, városképe, és nem a (szub)kulturális vonatkozásai miatt. :) A sok keskeny, egymáshoz támaszkodó ház, csatornák, csónakok és hidak viszont már a korábban látott képeken is tetszettek.

Tavaly ősszel aztán volt lehetőségem egy futó ismeretséget kötni a várossal: Franciaországba igyekeztem, repülővel, amsterdami átszállással – és sikerült úgy foglalnom a jegyeket, hogy mind az oda-, mind a visszaúton legyen kb. 3 óra az érkezés-indulás között. Így aztán, köszönhetően a reptérről induló, kb. 20 perc alatt a központig jutó vonatnak, volt időm picit körülnézni.

És valóban: a város maga nagyon tetszett. Zegzugos, hangulatos, emberközeli világ a maga téglaépületeivel, sétálóutcáival, tengernyi biciklijével, csatornáival és kávézóival. Jellemző kép a híres-neves piroslámpás negyed, a maga kirakataival, a sok biciklivel, meg a keskeny, magas házakkal, az utca közepén futó csatornával… A “közönség”, az utcákon hömpölygő hangos, zajos, helyenként kissé “durva” tömeg kicsit rontotta az élményt.

Arra jutottam, akkor élvezném igazán a várost, ha lakhatnék ott pár napot, és kora reggel már az utcákat járhatnám, amikor még nincs tömeg.