Képfényező blog | fotók, gondolatok…

Azt hiszem már akkor vártuk, hogy fotózhassuk őket, mikor tavaly ősszel először találkoztunk a Deák téren egy kávézóban. A képeket látva ki is derül, miért. Stílusosak, pozitívak, lendületesek és nagyon szerelmesek is.

Rendeztünk egy  fotózást a fotózásban, hiszen Lázár maga is sokat áll a kamera mögött. Jóval nagyobb fotóstáskával érkezett, mint mi. :)

Majd a barátaik is begördültek a réthez egy Maseratival..

Nem is tudom, hogy volt-e ilyen képgazdag előzetes fotózásunk?! Mindenképp érdemes a slideshowt is megnézni, mert az itt kiválogatott képek nagyon kis szeletét láttatják a délutánnak. Nagyon élveztük és nemsokára a nem kevésbé élvezetes esküvőjükkel jelentkezünk!

Diavetítés az alábbi képre kattintva:

Amikor Dolliékkal először találkoztam, leültünk egy kávé mellett beszélgetni – kölcsönösen próbáltuk egymást egy kicsit megismerni. Megkérdeztem tőlük azt is, mit szeretnének tőlünk… azon túl persze, hogy fényképezzük az esküvőjüket (hátha van bármi olyan, amire különösen vágynak). Ekkor hangzott el a kedvenc mondatom, amit még a mindentudó zöld noteszbe is beírtam… :)

“Szabad kezet kapsz, hogy csinálj valami nagyon szépet nekünk”

Így aztán egyszerre kaptunk nagy szabadságot, és egy szép feladatot is. :)

Jó dolgunk volt, szabadtéri szertartás, szép, késő nyári délután, kellemes meleg fények – minden verőfényes-szabadtéri, és neonfényes-beltéri szertartáson ilyenről álmodozik a fotós. :)

A kreatív fotózáshoz pedig egész érdekes helyszínt találtunk: egészen mókás volt szombaton, egy esküvőn is a Műegyetem épületeinek tövében dolgozni… :)

Az itt látható néhány kép mellett persze ismét készültünk diavetítéssel; az egész nap történéseit röviden elmesélő zenés vetítés a következő képre kattintva érhető el:

Diavetítés a képre kattintva!

A péntek esti bolondozás, és a vasárnap esti fotózás után elérkeztünk a lényeghez (?): végül az esküvőről szeretnénk mesélni.

Arról az esküvőről, aminek mi magunk is kicsit “rajongói” lettünk, és ez szokatlan érzés. Mert jó ideje nézegettem, csodáltam egy-egy külföldi fotós képeit (pl. a kaliforniai José Villa nagy kedvencem), akiktől remek esküvői sorozatokat szoktam látni szőlőkből, borvidékekről, rengeteg ötletes aprósággal, ízléses dekorációval (és színekkel!), szép kúriákkal, … és most egyszer csak itt volt előttünk. Sejtettük már előzőleg is, de amikor péntek este megérkeztünk, akkor csodálkoztunk rá igazán.

Azt hiszem, sose voltunk még ekkora bajban a képek válogatásával: a blogbejegyzés és a diavetítés igen nehezen akart elkészülni. Túl sok kép volt, amihez ragaszkodtunk. :) De abban bízunk, hogy ezzel a pár képpel már kedvet csinálunk a diavetítéshez, ez pedig talán mindenki számára érthetően elmeséli, miért is lelkesedtünk.

Túrony Árpád-kori temploma is értő kezek között újulhatott meg néhány évvel ezelőtt: egyszerre kerüli el a “romos” hangulatot, és maradt meg a történelem, a kor érzete. Most pedig szokatlanul nagy élet költözött a templomba, és Élet alatt nem csupán a nyüzsgést értjük…

Nem kért rá senki, de végül némi reklámot mégis csinálnék a Jackfall-nak, mert a környék, az udvar, a ház és a belső terek is szépek; a bor finom (hoztunk egy kartonnal, de már csak egy palack…), és hogy mindez egy esküvőn mit ér, azt itt láthatjátok. A jó hír, hogy Bori (a menyasszony :) ) “civilben” a Jackfall egyik szíve-lelke (ahogy elnéztük, aligha egyedül). Úgyhogy talán-talán nem csak egyszeri alkalom volt ez – mi legalábbis reméljük… :)

És ha mindez nem lett volna elég: találkoztunk Norah Jones fehérbe öltözött hasonmásával (legalábbis hallottuk énekelni), este pedig még táncfotózáshoz kapcsolódó emlékeinket is leporolhattuk. :)

Végül pedig a lényeg: a diavetítés. Reméljük, sikerült kedvet csinálni hozzá. :)

Diavetítés a képre kattintva!

Ahogy ígértük, ismét Bori és Zoli képei következnek, ismét Villányból – ámde most az esküvő előtti nap szalmabáláit az esküvő másnapjának szőlőire cseréljük. Merthogy olyan helyekre vittek minket Zoliék, hogy… no, nézzétek a képeket inkább. :)

Jártunk dombon és völgyben, szőlősorok között és kápolna tövében; kaptunk sok olyan szépet, amit egy borvidék adhat. És aminek külön örültünk: nem csak azért voltunk itt, mert “szép”, hanem mert Boriéknak ezen túl is sokat jelent ez a vidék, nem csak egy félnapos kirándulásra jöttek ide…

Mi pedig most már biztosan tudjuk, amit eddig csak sejtettünk… Villány gyönyörű. Vissza szeretnénk menni! :)

A következő képekre kattintva láthatjátok a vasárnap délutáni-esti képekből készült zenés diavetítést, még több képpel, naplementével és egy igazán a szívünkhöz nőtt párral. :)

Diavetítés a képre kattintva!

A következő napok sztárjai alighanem Bori és Zoli lesznek itt, a Képfényező blogon… Kezdjük mindjárt a jegyesfotózással, ami az esküvőhöz a lehető legközelebb: előző nap este, félig-meddig már már a naplemente után készült. Ilyen kis bolondos, vidám párokat szeretnénk ezentúl minden péntek estére! :)

Már ezek a képek is Kisjakabfalván készültek – a környékről, a faluról, és úgy általában Villányról azt hiszem, szépeket fogunk még mesélni szóban és képben is a következő napokban. Most nem volna egészen időszerű, hiszen amikor ezek a képek készültek, még mi is csak 1-2 órája voltunk itt, és épphogy kezdtük sejteni, mennyire jó helyen vagyunk. :)

Következzen tehát Bori, Zoli, Kisjakabfalva templomtornya, néhány szalmabála, naplemente, meg sok-sok bolondozás az esküvő előtt. Mindezek egy diavetítésben is, a következő képre kattintva. :)

Diavetítés a képre kattintva!