Képfényező blog | fotók, gondolatok…

A tánc világnapját megelőzően immár kilencedik alkalommal került megrendezésre a “Táncfórum” a Nemzeti Táncszínház jóvoltából. Az idei záróelőadáson pedig kedvenc társulatomat láthattuk. Mióta én fotózni járok hozzájuk, ekkora sikert a nézőtér felől még nem arattak – de meg is érdemelték. :)

Egerházi Attila új darabjának, a Frozen Roses-nek premierje volt az igazi újdonság – a készülő mű próbáira egyszer már benézhettünk, egy korábbi bejegyzésben szerepel is néhány fotó. Az okos mondatok faragását hagyjuk a táncszakmára, én csak annyit írok: tetszett. És nem csak azért, mert végre egyszer _elég_ fény volt egy táncelőadáson… :) Volt egy-két kevésbé megszokott mozdulat, emelés, figura. Ezek közül a kedvencem ez itt, jobb oldalt (és ez az, ami a próbatermes bejegyzést is indította).

Emellett láttuk még az “Akvarell szivárvány”-t,valamint Mário Radačovský (Szlovák Nemzeti Balett) koreográfusi munkáját, a “Vacsorát”. Ez utóbbi ténylegesen a tánc és a színház keveréke, a jelmezeket, berendezést, valaminta  történetet illetően is – szeretem az ilyet. :)

Néhány kép kedvcsinálónak szerepel itt is – aki pedig kedvet kapott hozzá, azzal találkozunk június 13-án a Nemzeti Táncszínházban! :)

A Thália Színházban először jártam fotózni, a társulatnál sokadszor. Ráadásul mindhárom darabot láttam már korábban, mitöbb: itt a blogon is szerepelnek már a Bolero, a “Les Bras de Mer” (korábban: Déja vu) és a Carmen képei.

De eltelt már sok idő, mióta legutóbb tánc-előadáson fotóztam, ideje volt már, hiányzott. Ráadásul azóta új gép is került a kezembe – meg kell hagyni, a D300 más világ a D70s-hez képest… megbízható és gyors AF, kiszámíthatóan jól működő fénymérés, gyorsaság, kezelhetőség. Tulajdonképp csak ennyi a különbség… :) Ja, meg hogy ezek a képek most mondjuk A/3 méretben kinyomtatva is jól néznének ki, hiányzik belőlük a zaj.

A hangmérnök srácnak ezúton is köszönet, elég jó helyre juthattam be fotózni, pedig a kezdés előtt kicsit kérdéses volt még a helyzet…

Visszatérve a táncra: a Bolero még mindig lendületes, mondhatni tüzes. Látványos világítás, ragyogó színek – igazi fotogén koreográfia. A Carment valahogy kevésbé szereti a fénykézőgép – immár másodszor érzem ezt, nem lehet véletlen. Nem tudom miért, de annyi baj legyen… :)

A “Les Bras de Mer” (Tengeröböl) c. duett kedves, emberi és érzelmes. Szerettem ezt a darabot már korábban is, azóta meg talán még inkább. A társulat repertoárjából talán a kedvencem, itt éreztem azt, hogy szívesen végignézném még egyszer. Ha valakinek átjött az Amélie c. film életszeretet, kedvessége és vidámsága – az ugyanezt fogja érezni itt is, és nem csak a sok közös zene miatt.

Végre-valahára ismét eljutottam kedvenc táncegyüttesemhez is… ami mindenképp jó jel. Az elmúlt néhány hónap nehézségei után lassan megint sikerül időt szakítani olyan dolgokra is, amit egyszerűen csak szeretek.

Mint például táncot fotózni. Egyelőre nem előadás, nem voltak csillogó ruhák, táncosokat követő reflektorok – helyette szép lassan alakuló mozdulatsorok, kirajzolódó koreográfia, meg persze munka, küzdelem. Jó dolgom volt, ők már tudták, hogy fotózni megyek, és elég szabadon is mozoghattam egy ideig.

Kedves kis csapat, továbbra is szívesen megyek hozzájuk – a következő előadásokon is igyekszem majd ott lenni. Addig is, néhány kép a próbateremből:

Ha tömören akarnék fogalmazni, azt mondhatnám, hogy életem egyik legjobb fotózásán vagyok túl. :)

A Magyar BalettSzínház Gödöllő társulatánál töltött néhány hónapot egy spanyol lány (Christina Porres Morrmeneo), május közepéig – és egyszer csak kitaláltuk, hogy mielőtt hazamegy, csinálhatnánk pár fotót itt Budapesten, ahol felismerhető a környezet, látszik hogy hőn szeretett fővárosunkban van – és afféle portré-szerűségként a képekből az is kiderül, hogy ő ide táncolni jött. :)

Aztán lett belőle más egyéb is, de először felballagtunk a Halászbástyához – itt a közvetlen környezet is szép, a háttér panorámája is látványos, és amolyan képeslaposan budapesti (Parlament, Duna-part…). Ilyesmi képek lettek belőle:

Nade, nem ért végett itt a történet…

Néhány héttel előtte volt egy előadásuk a Művészetek Palotájában (Bolero, Déja vu, Carmen), ráadásul szeretem is az épületet nagyon (a belső tere a legjobb, amit eddig itthon találtam) – így merült fel, hogy akár oda is mehetnénk.

Felhívtam őket telefonon, mondtam, hogy mit szeretnénk – nagyon készségesek voltak, a fotózási engedélyt megkaptuk; ezúton is köszönet érte a MűPa-nak.

A hely pedig több szempontból is szuper volt: béke, csend, nyugalom, turisták tömegei nélkül. Ráadásul volt hely nyugodtan átöltözni, lehetőség és idő gondolkozni, ötletelni – élmény volt, no. Ez előtt sosem dolgoztam még olyan “modellel”, aki láthatóan akarta az egészet, gondolkozott rajta, törte a fejét, hogy mit és hogyan csináljunk, ötletei voltak, stb… végre igazán azt éreztem, hogy ez közös munka.

Ilyesmi képek lettek (a többi pedig a galériában):

A közreműködésért köszönet Christina Porres Mormeneo-nak, a helyszínért és a fotózási lehetőség biztosításáért pedig a Művészetek Palotájának.

(És: ha te is táncos vagy, és lenne kedved hasonlóhoz… keress meg bátran. :) )

A hétvégén ismét a kedvenc balett-társulatomnál jártam… :)

E héten három új darabot mutattak be, kedden és csütörtökön, valamint május 15-én volt/lesz előadás a Művészetek Palotájában: Bolero, Carmen, Déja Vu.

Vasárnap jártam Gödöllőn a próbateremben, nagyjából az utolsó próbán, majd hétfőn este a MűPa-ban a “fotós próbán” – ez valójában egy ruhás főpróba, ahol az egész előadás egy az egyben lemegy, közönség helyett néhány fotós előtt. Elsősorban persze gyakorlás, felkészülés ez a társulatnak – de persze nagy élmény nekünk, fotósoknak is. :)

Először a Carmen képeivel készültem el, ezekből látható itt néhány.

A szereposztás is érdekes… ideírom. Merthogy első, baletthez fűződő emlékeim az Operaházhoz és kisgyerek koromhoz kötődnek: papám vitt el minket rendszeresen, volt bérletünk is. Általában évadonként 4-5 előadás, abból 1 balett. Mindig jobban szerettem, mint az énekelős-áriázós operákat… :)

No, akkor sikerült megjegyeznem Popova Aleszja nevét és azóta valahogy úgy maradt a fejemben, mint valami nagy, távoli “sztár”. Aztán vasárnap Gödöllőn a próbateremben már ott koncentrált, forgott, ugrott, táncolt a fényképezőgép előtt – meg persze hétfőn este is. Ezt se hittem volna… :)
És amúgy kedves, aranyos, mosolygós meg úgy egyáltalán. Ja, táncolni is tud. :)

Zene: Bizet–Scsedrin, Jelmez: Andrea T. Haamer,
Díszlet: Árvai György, Világítás: Kovács Gerzson Péter,
Koreográfus-asszisztens: Linda Schneiderová, Kéri Nagy Béla
Rendező-koreográfus: Egerházi Attila
Carmen: Popova Aleszja
Don José: Svidró Viktor
Micaela: Szirmai Irén
Torreádor: Kéri Nagy Béla
Zuniga: Bitó Sándor
Katonák: Zaka Tamás, Szegő András m.v., Steuer Tibor m.v.
Lányok: Bogdán Petronella, Linda Schneiderová, Christina Porres Mormeneo, Czaltik Ildikó m.v.