Képfényező blog | fotók, gondolatok…

A barátainknál, családtagjainknál valahogy sok kisember született nagyjából egy évvel ezelőtt – egyikük Fanni. Nem teljesen ismeretlenek ők már itt a blogon, egy unokatestvérénél jártam korábban…

Élveztem most is: kisgyermekhez, anyukához fotózni menni nagyon jó. Vidámak, kedvesek, aranyosak voltak – a kisasszony a végén már rám is hajlandó volt mosolyogni, így estig jó napom volt. :))

Néhány kép látható itt (rákattintva nézhető méretben is) – ha pedig szeretnétek ilyet ti is, írjatok bátran! :)

Kriszti

Felkeresett a nyáron egy jó barátom, hogy készítsek róla pár képet. Civilben terméktervező (“designer”) – néha napján a weblappal kapcsolatban is kikérem a tanácsait -, úgyhogy arra volt esély, hogy az igazolványképeknél igényesebb elképzelései lesznek. :)

Sikerült is megbeszélnünk egy délutánt. Külön öröm volt számomra, hogy nem volt nehéz elmondani: ha egy csokor használható képet szeretnénk, arra bizony rá kell szánni az időt – el is töltöttünk vele egy délutánt. Lett aztán belőle kép ajándékba, portfólióhoz (egy designer-nek olyan is van), életrajzhoz, meg ki tudja még, hova.

Kriszti

De ami ennél is fontosabb: jól éreztük magunkat, ötleteltünk, fotóztunk, sétáltunk, várost néztünk és kávéztunk egy délutánt – és ha egy fotózáson az “alany” és a fotós is jól érzi magát, az mindig jót jelent… :)

Az ilyen jellegű portréfotózást szeretem. A stúdiók nem az én világom, és az erős beállítgatás sem, de keresni néhány jó helyet, és ellőni néhány képet addig, amíg mindketten élvezzük, olyat, ahol majd tetszel magadnak / jól nézel ki, az szórakoztató.

Néhány képet meg is mutathatok, a kis képekre kattintva láthatók.

Galéria:

Ha tömören akarnék fogalmazni, azt mondhatnám, hogy életem egyik legjobb fotózásán vagyok túl. :)

A Magyar BalettSzínház Gödöllő társulatánál töltött néhány hónapot egy spanyol lány (Christina Porres Morrmeneo), május közepéig – és egyszer csak kitaláltuk, hogy mielőtt hazamegy, csinálhatnánk pár fotót itt Budapesten, ahol felismerhető a környezet, látszik hogy hőn szeretett fővárosunkban van – és afféle portré-szerűségként a képekből az is kiderül, hogy ő ide táncolni jött. :)

Aztán lett belőle más egyéb is, de először felballagtunk a Halászbástyához – itt a közvetlen környezet is szép, a háttér panorámája is látványos, és amolyan képeslaposan budapesti (Parlament, Duna-part…). Ilyesmi képek lettek belőle:

Nade, nem ért végett itt a történet…

Néhány héttel előtte volt egy előadásuk a Művészetek Palotájában (Bolero, Déja vu, Carmen), ráadásul szeretem is az épületet nagyon (a belső tere a legjobb, amit eddig itthon találtam) – így merült fel, hogy akár oda is mehetnénk.

Felhívtam őket telefonon, mondtam, hogy mit szeretnénk – nagyon készségesek voltak, a fotózási engedélyt megkaptuk; ezúton is köszönet érte a MűPa-nak.

A hely pedig több szempontból is szuper volt: béke, csend, nyugalom, turisták tömegei nélkül. Ráadásul volt hely nyugodtan átöltözni, lehetőség és idő gondolkozni, ötletelni – élmény volt, no. Ez előtt sosem dolgoztam még olyan “modellel”, aki láthatóan akarta az egészet, gondolkozott rajta, törte a fejét, hogy mit és hogyan csináljunk, ötletei voltak, stb… végre igazán azt éreztem, hogy ez közös munka.

Ilyesmi képek lettek (a többi pedig a galériában):

A közreműködésért köszönet Christina Porres Mormeneo-nak, a helyszínért és a fotózási lehetőség biztosításáért pedig a Művészetek Palotájának.

(És: ha te is táncos vagy, és lenne kedved hasonlóhoz… keress meg bátran. :) )

Az egyik legszebb téma, amit el tudok képzelni egy fotó számára: az édesanya és egy kisember kapcsolata.
Minden szinten. Ahogy egymásra néznek, az érintés, ahogy megérzi a másik közelségét, az evés/szoptatás… mind-mind olyan elemi, mély kapcsolat két ember között, amihez hasonló nem sok van.
Nemrég jártam Gyöngyiéknél. Nagyon nehéz rövid idő alatt néhány képen megfogni, megmutatni azt, amit érzel – de megpróbáltam. :)

Ugyanez, de kicsit más megfogalmazásban:

És igen… nagyon szerettem ott lenni.

És: ha te is anyuka vagy, hasonló pici gyerekkel, és szeretnél ilyesmi képeket – akkor jó helyen jársz. :)